Zoey Mikaelson - Kész

Az élet sosem valami kegyes, de néha nagyon is az tud lenni. Sokan tapasztalják, hogy a sorsuk nagyon jól sikerül, és vannak azok is, akik a zsigereikben érzik, hogy érkezik a baj. Lehet, hogy velem sosem volt kegyes a sors, és nem is lesz, de egyetlen egy dolgot tökéletesen alakított.. Megismerhettem a legjobb barátom, Daphne-t. Sosem bántam meg, hogy az életem része lett az a lány, hiszen kiskorom óta ismerem. Elválaszthatatlanok vagyunk, mivel egyszer már majdnem elvesztettem. Nem is rövidítem a szót, hanem inkább beavatok mindenkit a részletekbe a mi igazán erős barátságunkból;
A legerősebb és legtörhetetlenebb barátságok általában utálatnál kezdődnek, és később alakul ki a szeretet, sőt, amiből talán imádat lesz. Nagyon sok példa van erre, de olyan barátságok is vannak, amik szeretetből szeretetig élnek, és nincs az a pénz vagy vagyon, amiért eldobnák a másikat. Kiskoromban nehezen illeszkedtem be az óvodába, mert amíg minden gyerek épített, én teljesen másról álmodoztam. Mindig másról, már nem is emlékszem mikről, de sosem játszottam másokkal. Egyedül voltam, de akkoriban ez nem volt akkora nagy dolog számomra, elvoltam én egymagam is. Persze, mint minden váratlan események egy esős napon érkeznek, és teljesen feldobja a napot az a kellemes meglepetés. Nos, ez most sem volt másképp, egy esős, viharos nap volt, én ültem a helyemen az oviban. A gondozónk bejelentette, hogy készüljünk, új társunk lesz. Akkor lépett be az ajtón pár perc múlva maga Daphne, és zavart volt, hiszen senkit sem ismert. Aranyos volt, ártatlan, és láttam, hogy fél. A kezemmel mutattam, hogy jöjjön ide, hiszen, most mit vesztek azzal ha lesz egy barátom?! Habozva, de odajött hozzám, és, mint ahogy két óvodás eltud beszélgetni, beszélgettünk és játszottunk. Ott azon a napon kezdődött a véget nem érő barátságunk, és egy általános iskolába is mentünk. Mindenki irigyelt minket, hogy ilyen jóban vagyunk, és mindig ott vagyunk egymásnak. Jó érzés volt tudni, hogyha bármi gondom is volt, ő mindig, de mindig egyből ugrott és megvigasztalt. A személyisége nagyon megváltozott, ami nekem nem tetszett, de mivel imádtam, elfogadtam ezzel az önteltebb stílusával együtt.
El sem tudjátok képzelni mennyire volt nehéz az új Daph-al megbarátkozni, nem is nagyon sikerült nekem. Egyszer teljesen betelt a pohár, és megmondtam neki, hogy nekem nem megy tovább, és szerintem véget vetek a barátságnak, mert nem bírom ezt az új énjét. Azt hiszem, ez volt életem legrosszabb döntése, amit a mai napig bánok. Teljes káosz épült az életembe, és nélküle nem voltam önmagam. A legjobb barátodat elveszteni nem olyan, mintha a kedvenc karkötődet elvesztenéd.. Nem-nem. Sokkal rosszabb, és fájdalmasabb. Aztán hatalmas nagy tragédia történt a családommal.. Anyám, megőrült, és teljesen a szerettei ellen fordult. Nem tudtam, hogy mit tegyek, és ezért elmentem Daphne-hoz. Mikor ajtót nyitott láttam az arcán a lepettséget. Én sírtam, de örültem, hogy nem csukta rám az ajtót.
- Figyelj.. Sajnálom, hogy ezt tettem veled, nagyon megbántam, és szükségem van rád! - fakadtam ki és őszintén mondtam minden szavamat. Sosem volt velem kegyetlen, ismert engem, tudta, hogy mennyire idióta vagyok. Egyből odasétált hozzám, és megölelt. Sosem volt még ilyen jó barátom, és állandóan együtt vagyunk, mint régen. Együtt fogunk küzdeni tűzön-vízen át, akármi is történik még egyszer el nem hagyjuk egymást.